Lábon hordta ki a halált,
sápadt arcot gyúrt magának,
rongyba feküdt kedvest talált,
elfogyott, mint az alázat.

Amíg jajszót kiálthatott,
addig jól volt, nem fájt semmi,
sárgaföldbe vésett jelet:
-Ide tessék eltemetni !

Környezetét kente búval
és figyelte mivé érik,
addig, míg nem szólt egy új dal,
mellyel a holtat kísérik.

Vetés 2018 12 10