Fekete karácsonyunk
volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér varázslat. Sajnálom, hiszen a
hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel gazdagította volna. Ám, ha az a
sok “boldog” szó, amit mondtunk, leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az
ünnepeken, hókristállyá változott volna, vastag hótakaró borította volna
városunkat. – Azon is elgondolkoztam, ha annyi forintom lenne, mint a kimondott
“boldog” szavunk, akkor a milliárdosok közé tartoznék…

Ki tudja mióta
mondja az ember: boldog karácsonyt, új évet, születésnapot, névnapot,
egyszóval: ünnepeket. Mondjuk, mert vélekedésünk szerint értékesebbet nem
kívánhatunk, kevesebbet pedig nem akarhatunk.

Ki a boldog? Mi a
boldogság? Magunkra és mindenki másra érvényesen, – megmondta már valaki? ” A
történelem a boldogságot kereső földi Én története.” (Hamvas Béla) Keressük. Ki
ad választ, kérdem újra. Keresem magam is. elővettem a Bibliát és a Krisztus
születése előtti századokban írott könyvekben kutattam. Azokból idézek.

Zsoltárok könyve

“Boldog az a nemzet, amelyiknek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául
választott.” (32,12)

“Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki Ő benne
bízik.” (33,9)

“Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét s aki nem tart a gőgösöktől.”
(39,5)

“Boldog az aki a szegényeknek gondját viseli. A nyomorúság idején, megmenti az
Úr!” (40,2)

“Boldog, akit kiválasztasz -Isten- és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakik.”
(64,5)

“Boldog, az az ember, aki féli az Urat, és nagy tetszését leli parancsaiban.”
(111,1)

“Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene.” (143,15)

Példabeszédek könyve

“Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, az a férfi, aki belátásban
bővelkedik, mert mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése és gyümölcs,
többet ér a színaranynál.” (3,13)

“Boldog, aki a szegényen megkönyörül.” (14,21)

“Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizalmát.”
(16,20)

“Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban megkeményíti szívét, bajba
jut.” (28,14)

Jézus, Sirák fiának
könyve

“Boldog az a férfi, aki nem vétett szavával, akit nem bánt gond bűn miatt.”
(14,1)

“Boldog az az ember, aki bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága felett
elmélkedik.” (14,22)

“Boldog, aki igaz barátot talál.” (25,12)

“Boldogok, akik meglátnak téged Isten és barátságoddal dicsekednek.” (48,11)

Amint látjuk, a
Biblia több mint 2 ezer éves könyvei elsősorban azt nevezi boldognak, aki
valamiképpen kapcsolatba kerül Istennel. Igen, de rögtön felmerül a kérdés:
Isten maga boldog? A kérdés ostoba, hiszen Isten lenne-e Isten, ha boldogtalan?
Hiszen azért Isten, mert maga a teljes tökéletesség. Képtelenség egy
boldogtalan Istenbe hinni. Így minden igaz hit az Ő boldogsága mellett
tanúskodik. Mivel az ember istenképmás, ezért lényegében jelen kell lenni a boldogságnak.
Amikor kívánjuk, legyen valaki boldog, nem kívánunk mást, mint önmaga isteni
mivoltát élje meg. A nem keresztény, misztikus, korunk jelentős lelki vezetője
ezért meri vallani: ” A boldogság maga Isten./…/ Szóval, ha meg kell határoznom
Istent, akkor azt mondom: Isten boldogság.” (Sri Chinmoy)