Néma sikoly
kering a fény lustán a semmiben.
Csupasz falak közt minden bűn fedetlen;
a lélek szunnyad, álmot lát, pihen.
Kiszáradt ajkon halk sóhaj fehérül;
a pillanatnak emberarca van.
Pár cseppnyi vér a csendbe alvad végül,
s magzat sikoltja kínját hangtalan.
