Valaha a bizonyítványokban az első helyen a hit- és erkölcstan
állt. Minden más tantárgy csak utána jött. Nyilván nem véletlenül.

„Sajnálatos,
hogy éppen a kereszténység fővárosában körülbelül két éve a hitoktatás az olasz
szabadkőművesek elhatalmasodott rosszakaratától sokat szenved. Az 1895 óta
fennálló fakultatív hitoktatás ellen Rava közoktatásügyi miniszter 1908-ban
elkezdte a harcot. Eleinte az állami és községi elemi iskolákból a hittant
kiküszöbölni akarta. Végre oda módosult az egész hadjárat, hogy az egyes
községek tanácsára bízták a kötelező hitoktatás megengedését vagy törlését. Ez
utóbbi esetben a hitoktatást óhajtó szülőknek jogában áll hittant tanító egyén
által gyermekeiket a vallástanban taníttatni; természetesen a hitoktatót ők
fizetik, de az oktatásra az iskolai helyiséget igénybe vehetik. Ilyen
helyiségben csakis elemi iskolai tanítói oklevéllel, vagy középiskolai
érettségivel felruházott egyén taníthat hittant is, mi által sok olasz pap elől
elzárja a törvény e pontja az iskolát s így világiak tanítják a vallástant
nagyon sok esetben. Az ilyen hitoktatás is sokszor csak heti egy órában
történik.

Az államhatalomnak ilyen intézkedésére Ernesto Náthán, a
szabadkőműves zsidó római polgármester kapva kapott az alkalmon s
keresztülvitte azt, hogy a városi tanács 57 szóval 3 ellenében 1908. július
10-én a római városi iskolákban a fakultatív vallástanítást is beszüntette.
Turin, Firenze és más városok követték Róma szomorú példáját. A vallásoktatást
némely helyen templomban tartják. Ide jönnek össze a gyermekek. A templom egy
fülkéjét elfüggönyzik erre a célra a templom hajójától.”



(Knapp Nándor: Külföldi vallásoktatás. Katholikus Nevelés. A
magyarországi római katolikus Hittanárok és Hitoktatók egyesületének
szakközlönye. Felelős szerkesztő: Aubermann Miklós. 1910. május 20. 226-227.
old.)



Nálunk 1919-ben sem volt más a helyzet. Akkor is ugyanezeket
követelték. Legyen szabad szerelem, házasságmentesség, vagyis, a mai
„gender-elmélet” hívei terminológiájával, „szabad nem-választás”. Ide vezetett
a hit-és erkölcstan elutasítása.



Öröm viszont az ürömben, hogy –
amint a Magyar Kurír tájékoztatásából kiderül – sok nem vallásos szülő a
hittant választja az etika helyett.