A látomás vége |
Lassuló örvénybe süllyedő nyáridő. Zöld szél veri a sárguló csöndet. Árkokban meggyvér patakzik, s a néptelen utcák halotti leplein kutyák morogják szét a délutánt. Mintha lakatlan szigeten járnék, halálba ájult ez a tájék. Néha egy autó zörög, s a szélvédők mögött idegen arcélek metszik a tájat. Alkonyat zihál a parkban, s a kopott padokon mosdatlan szavaink porladnak. Emlékjelünk se marad, csak virtuális döbbenet. Dördül az ég: a látomás véget ért. 2018.07.13. |