Űr
Falak között kevés a fény,
s az arcod mindent eltakar.
Gyötör, hiába tudtam én,
elmúlunk könnyen és hamar.
Sötét ruhába öltözöm,
a semmi ágán hallgatok.
Ha volt is hozzád, nincs közöm,
záródnak ajtók, ablakok.
Jelek helyén csak seb marad,
fönt hold ég, folt a semmiben.
Lehunyt szememre hull szavad,
magam vagyok, nincs senki sem.
