Nyomornegyed
Szürke színű alkony-csendnek
dőlnek ázott bokrok, ágak.
Tócsa tükrén lámpa reszket,
szerte roskadt árnyak állnak.
Mocskos padra koldus ül le,
ócska szatyrokat karolgat,
arrébb, mintha álmot szülne,
szajha bámul sárga holdat.
Asszony sápad, mintha félne...
Nyűtt kötélen rongyok lógnak.
Férfi szitkoz, nincs ki értse
értelmét a széthányt szónak.
Néma házak omladoznak,
tárt kukákból dögszag árad,
s alján málló díszdoboznak
dúsra hízott svábbogárhad.
Utcasarkon penge villan,
régi kölcsön térül ingyen.
Erre minden szószerint van,
szégyen alvad véres ingen.
Macska nyávog, tolvaj surran,
zárat nyitnak fürge ujjak.
Híg szeszekben elsimultan
régről romlott vágyak bújnak.
Lányka jajgat, sorsa vésett,
vadvirág nő tört cserépben.
Semmivé lesz bármi rémtett;
fönt egy csillag huny ki éppen.
