Útravaló anyámnak |
Ahogy éltél, oly csendesen mentél el, most rendezgetem tépett függöny mögül múltam, azt hiszem, hogy Veled múltam, s múlok minden perccel, késő minden szó, ha itt a végső; sóhaj - ajtód nyitva, várom, hátha még ott ülsz az ágyon, fiadnak bólintasz délben jó levesed melegében. |