Az úton át hűvös szelek szaladnak.
Zsebekbe mélyed majd minden tenyér.
Visszhangja sincsen tegnap volt szavaknak;
fönt ág az ághoz csendet törve ér.

A ház körül fogatlan fények járnak,
a sápadt fűre hallgatás terül.
Szagok harapják illatát a nyárnak,
s fonnyadni kezd, mi dobban még belül.

A macska hízik, télen majd ne fázzon.
Padok között szorong a kerti szék.
A nap csupán, mint folt egy szürke vásznon,
melyen homálylik mégis némi kék.