Nagy triád |
Bóbiskol az éj, vállamra hajtja fejét, pillantásom a mély, benne hordom erejét, ezért szorít magához. Hunyorog a hó, rám szikra csipa csattan, hűs szavaim a só, hű-v-ízét bírom abban, ezért karol át lágyan. Ébren van a vér, tekintetünk össze-tűz, él figyelmem él, szívet kalapált vas, kékülsz, ezért mozdulsz csak velem. Badacsonytomaj, 2018.09.04. |