Isten |
Temetőben jártam egykor, deres lombú szép fák alatt. Magamnak csak most vallom be, akkor Téged láthattalak. Megremegtek múlásukban szelíd alvó, néma holtak. Dülöngélő sírkeresztek, ahogy jöttél elhajoltak. Szépségesen öreg voltál, láttam arcod, kegyes szemed, láttál Te is, hozzám szóltál, s talán meg is öleltelek... |