Éj
arcuk szelíd part még az ég alatt,
melyen szemhéjaknak vitorlái
fájón egyet-egyet ránganak.
Sötét a tó, a völgy, a vidék,
az éji ég kopár látvány s eretnek,
alig érzed, hogyan leng a fény is,
mikor azok halnak, kik szeretnek.
Éj |
| Kiket szán az Isten, csendben halnak, arcuk szelíd part még az ég alatt, melyen szemhéjaknak vitorlái fájón egyet-egyet ránganak. Sötét a tó, a völgy, a vidék, az éji ég kopár látvány s eretnek, alig érzed, hogyan leng a fény is, mikor azok halnak, kik szeretnek. |