Julcsinak
A napok repülnek, s bennük az emlékek szavakká tömörülnek, mielőtt még minden elmerülne. Csak az út porzik utánunk, már alig látszunk, csak a szél vág arcul, kóborló nap pislog felettünk, csak a napok, csak a szavak, s mi csavargunk ott minden létáramlatban szétszakítottan, emlékekre hajló szívvel, repülő napok a szavakban, szelekben, alkonyi hóesésben vigyázó álmok szemünk tengelyében, lélek-üreg mélyén, csak a fényre vár, ha már azok a napok repülnek, s az emlékek szavakká tömörülnek s utánad kiált egy lélek: állj meg, jövök érted!
2019-05-30
|