Sokan arra
hivatkoznak, hogy a könyvpiacnak minél tarkábbnak kell lennie, lehessen
„mindent” kapnia a nagyérdemű olvasóközönségnek. Csakhogy ez közönséges ámítás.
Ugyanilyen alapon azt is mondhatnók, mindegy, hogyan számolnak a diákok.
Olvassanak csak nyugodtan Harry Pottert, ha annyira akarnak! Aztán akadnak,
akik azt mondják, „tájékozódni kell”, ezért egy jó könyvesboltos „mindent
tart”. Vagy hogy „nekünk nem árt a rossz könyvek olvasása”. Ugyanilyen alapon
azt is állíthatnók persze, hogy nekem nem árt meg a romlott étel, ha eszem
belőle.

Igen, vannak, akiknek tényleg
„nem árt meg”, de ezek száma elenyészően csekély. (Mondjuk úgy, hogy ők a
szakemberek.) Régente például a papszemináriumok könyvtárában voltak
Marx-kötetek is, hogy a kispapok megismerjék s ezáltal tudják cáfolni azokat.
Ámde a nagyérdemű közönség erre többnyire nem vagy alig képes.

De szeretem olvasni a régi magyar egyházi szerzők műveit, melyek
óvva intették a széles olvasóközönséget a rossz könyvek forgatásától,
vásárlásától! Itt van erre példaként Alexovits
Vazul (1742-1796) pesti pálos szerzetes, aki nyomtatásban is
megjelent prédikációiban sohasem győzte eléggé ostorozni az úgynevezett
„felvilágosodás” íróinak köteteit.

„A’ könyvek’ szabados olvasásáról
két fő tzikkely” címmel 1792-ben megjelent művében felel arra a kérdésre is,
helyes-e, ha csupán időtöltésből olvasunk rossz könyveket?

„Ti tehát, Uraim és Asszonyaim,
a’ gonosz könyveket tsak üdő-töltésre olvassátok. Úgy de nem tudgyátok-e, hogy
az üdő-töltésnek ártatlannak kell lennie? s nem tsak ártatlannak kell lennie,
hanem e’ felett az ollyan veszedelemtől-is távúl kell járnia, a’ mellyben az
ártatlanság megsértődhetne, és tsorbát vehetne? más külömben az üdő-töltés nem
büntelen üdő-töltés, hanem vissza-élése az üdőnek. Mivel tehát a’ gonosz
könyvekben olly dolgok foglaltatnak, a’ mellyek néktek ártalmasok,
jámborságtoknak veszedelmesek, titeket el-tsábíthatnak; vallyon
tarthattyátok-e, ha okosak vagytok, azok’ olvasását ártatlan üdő-töltésnek?
Főképpen, midőn olly sok, akár mulatságra szolgáló, akár nagy dolgokról költt,
jó, ‘s szép könyvek találtatnak, mellyekben az üdőt mind kedvesen, mind
jámborúl lehessen töltenetek?”

Kissé archaikus színezetű sorok,
mégis közérthetők manapság is. Bizony, ha habzsolni óhajtjuk a betű tudományát,
hamar felsülhetünk. Merthogy még a jó könyvek olvasására is alig jut elég időnk
arasznyi földi létünkben..Egyszer egy római bíboros arra a kérdésre, miért
nincsen minden rossz munka a katolikus Egyház által tiltott könyvek jegyzékén,
azt felelte: „Akkor mást sem tennők egész éltünkben, minthogy rossz könyveket
olvasnók, annyi van belőlük.”

Manapság rengeteg könyv jelenik akár csak naponta is
Magyarországon, s a tényleg jó könyvek nem feltétlenül találhatók a
kirakatokban, vagy a polcokon dobogós helyen, sem a sikerlistákon, pláne
élükön. De aki keres, közmondásosan talál. A napokban jelent meg például
újra Bangha Béla jezsuita
szerzetes korszakalkotó történelemmagyarázó kötete, a „Magyarország újjáépítése és a kereszténység”. Noha
eredetileg 1920-ban látott napvilágot, roppant időszerű ma is. De erről
nemsokára részletesebben.