Mayer Erzsébetnek

Előttünk, mögöttünk az élet,
s benne az ihlet: lélek,
s az idő körbezárt fénylő ígéret,
ami múlik, hullik, száll, felemel
és elragad, ha visz tovább,
mert munkál, ameddig adatik rá erő,
s megállni csöndes zugokban,
sápadó szeptemberi fényben,
mondani hálaszót, keresni égi igéket,
mint ama firenzei vándor,
vagy csak hallgatni a csöndet,
míg a pillanatnyi lét pörög,
s lent is fönt is a kormos ég mennydörög,
s csak annyit mondani, mikor megjövünk,
„köszönjük, hogy köszönhetjük”
hervadó életünk.

2019-09-14