Akinek az álmok üzentek
Julcsinak
Feltétel nélkül, tisztán és őszintén szerettél,
kitöltve minden pillanatát az életünknek.
Te voltál az, akinek az álmok üzentek,
s a tiszta reggeli csöndben, az első kávé,
s cigaretta mellett mesélted el,
hogy éppen mit súgnak nékünk Odaátról
azok az eleven képek, fényből szőtt szépek,
hol nincs több tévedés, bántás, balítélet,
rossz döntések, s annyi súlytalan megrendülés.
Álmok üzentek néked a fényből, ahová már haza vártak,
s tisztaszemű énekeket zengtek az otthoni lelkek,
hogy már itt, idelenn is megéledjenek a szívek.
Csöndből szőtt éneket, angyalok dalát súgta
az álmod, s mi most szürke nappalok vizes ormain
vacogva várjuk a napot, ahol élünk, őrhelyünkön,
fizikai magányban, hol nem rég tisztán és őszintén
szerettél, kitöltve minden pillanatot.
Hazavágyunk, s várjuk az álmot…
2019-07-22
