Éjjel az ajtó előtt



Szélhárfa csilingelése, buszok zaja;
elfojtott ugatás, és percnyi majdnem-csend.
Aztán egy repülő zúgása odafent,
és elköszön a hidegszagú éjszaka.

Alszik minden, én meg állok olyan némán,
hogy felfigyelek minden kis rezdülésre,
ahogy a hamut söpri a huzat félre.
Egyedül vagyunk: én, és a cigarettám.

2007-11-07