C'est la vie
Jöttünk, mert küldtek, választottunk sorsot,
most azon vagyunk, hogy jó színészek legyünk,
súgó nincs, hát rajta, rögtönözzünk:- sportot,
szexet, munkát, mindent, amit elérhetünk.
A szokás nagy úr, a falu száját féljük,
megfelelés kényszer habzik szánk szélére,
este nyűgös álmunk az ágyra térdeljük,
és csak az érdekel, mi megy a tv-be’.
Pedig sorsot kaptunk, vagyis választottunk,
aztán lebucskáztunk erre a világra,
elfeledve intést, túl emberré váltunk!
Későn ébredünk fel, mikor már hiába.
Vetés 2019 12 04
