Azután
                          (Anyámról)

Kutyák ugatnak; ólomszürke hajnal.

Megroppant ágon még csüng a sok levél.

Egy lány a parton, éjtől ázott hajjal,

kisírt szemébe holnapot beszél.


Tépett ruhája csúf sebét takarja,

fölé a nap gyűr rongyos felleget.

Szégyell, a csendbe mégse bújhat ajka, 

s két szó között már engem rejteget.