Azután |
(Anyámról) Kutyák ugatnak; ólomszürke hajnal. Megroppant ágon még csüng a sok levél. Egy lány a parton, éjtől ázott hajjal, kisírt szemébe holnapot beszél. Tépett ruhája csúf sebét takarja, fölé a nap gyűr rongyos felleget. Szégyell, a csendbe mégse bújhat ajka, s két szó között már engem rejteget. |