Mit mertem szólni én,

Hogy tagadnod kelljen?

Ha neveddel büszkén

Dalom díszítettem:

A hírnév az enyém.

Én csak azt kerestem,

Hogy’ dicsérjen szavam,

Nem néztem semmit sem,

Mikor kóboroltam:

Csak saját érzésem.

Mondd hát, mit kértem én,

Mi szíved bánthatja,

Vagy túl nehéznek vél?

S most engem elhagyva

Szörnyű maszkot vettél.

És szemed oly vádló,

Merev, s halál-hideg:

Hogy szívem gyanakvó,

Dalom vakmerő lett,

S esztelen minden szó --

Így azt követelem,

Hogy szíved szólaljon

Meg a védelmemben,

Ne hagyd, hogy szép dalom,

S bájod odavesszen.



The Mask 

What have I dared to claim

That you should thus deny?

If I have used your name

My songs to beautify

Mine is the greater fame.



And I have ever sought

But to proclaim your praise,

I have regarded naught

When wandering by your ways

But truth, my only thought.



What favour did I ask

That might constrain your heart

Or heavier make your task?

But now that you depart

Wearing a dreadful mask.



And those accusing eyes

As still as death and cold

Making my soul surmise

My song grown overbold

And all my words unwise --



Now is my claim from thence

That you should hear your heart's

Pleading in my defence

Before your praise departs

And all your grace goes hence.