/Rákos, vasútállomás/
Néhány rozsdás vagon, szétmálló motorvonat, elhagyott műhelyek, szolgálati épületek, az odavetett régi szorgalom kísértetkastélyai. Elkondult harangszó leng a holtvágányok örökzöldjei felett, néma sikoly, harctalan feladott munkáséveinkért.
Kőbánya felé, a síneken túl, dróttalan kerítésoszlopok mögött, az alig-erdő szélén pár csavargómenedék, rozzant viskó a város belső peremén, partvonalakon túl is megőrzött méltóságmaradék. Kutyák fekszenek földhányásokon, macskák, korhadó padokon. Az ösvényen, zöld kezeslábasban egy asszony igyekszik „hazafelé”. Kopott szatyrában a mai betevő, s vékony csíkban füstöl egy kémény.
2011-11-20
|