Az idő most nagyot alkot, ír
finom, lágy betűvel,
mit tintája, az alkonypír,
könnyű ívvel művel.

Nagy tánc van odafenn,
a szél cifra felhőt fon,
a fény ruhája már rendetlen,
csupa lila lim-lom.

A est, mint fénylő, puha port,
gyermekeit úgy szórta szét,
testvérük csendben kóborolt,
míg az ég szemére tette kezét.