Kisarjad a hűs halál,

dalán nevet a szík ere,

ezüstös, gyász csipkéivel

zűlt porát rajzolja be.

Szépítkező, arctalan lét,

gyönggyé merevülő szárnyak,

ősz szálakon koporsójuk

életet ad holt sugárnak.

Szendergő köd ölén ölt

madártetem körmén öröm

(férgek fészke) bont szárnyat

majd kacér kitin ernyőtökön.

Csőre csúcsán szutyok ül,

szem-üveg-teste eltörött,

szilánkjain árnyék hajol,

éneke már átöltözött.

Cirmos csípők ringatóznak

tarka temető felett.

Túlvilági imbolygással

erők leltek új helyet.

Átpozsgásult ág karéj reng,

önkényét levetve hull,

százezernyi bukott szellem

otthonaként elgurul.

Harasztoknak fátyla alól

gyilkost ell az alkonyat,

fejfedője magzatburka

mosolyától átszakadt.

Pompás penész patyolatban,

spórafelhőt ont az éj,

patkánykölkök játékában

elvásik a nyűtt taréj.

Kis kakaska koronája

fejtelenségbe merült,

tobzódó, kacér hatalma

gyermek szívekbe vegyült.

Üszkös testű varangy anya

hálaimát motyorog,

porontyai biztos ágyát

nem járja kígyótorok.

Torka szorul nyelt- s
nyelőnek,

test a testbe átfeszül,

az erdőnek két anyája

megértésbe elvegyül.

Gyomorsavnak gyűrűsujja

teret old a rothadásnak,

aranymetsző csontváz meszét

beoltja egy új aránynak.

Így tágul át tér s idő

aránya a felszínen,

képzetes számokat szülve

ismeretlen fellegen.

Az Istennek szerelmére

gyúl magának önmaga!

Zigótája a világnak

felfogható harmada.

Mint ahogy az f(x) függvény

közelíti tengelyét,

létezik, hogy el nem éri

a szeretet az Istenét?

Lezsong a test a
holdvilágnak

eső mosta tükrire,

a válasz már a csendbe kong

a szó mögött ürülve le.

Összesajduló kezében

imavirág üdvözül,

önként tetemre hívása

s a halál lám elszenderül.

2018.06.09. Badacsonytomaj