Tizenhárom napja kezdődött, amikor a
kommunikációs eszközök bejelentették, máig tisztázatlan okok miatt bolygónk
kiszakadt a Naprendszerből és két hétig, amíg az energia problémákat megoldják,
sötétségbe borul a Föld.

Tizenhárom napja találkoztak egy
elhagyatott padon. Mary egyből felismerte Tom alkoholtól rekedt hangját, habár
még sohasem beszélt vele. Érdekelte ez a különc ember, akiről mindenki csak
megvetéssel szólt. Ezt követően nap mint nap találkoztak. Tom semmivel se
értett egyet, amit Mary az emberi kapcsolatokról mondott. Nem érdekelték a
legújabb vetkőztető automaták, az univerzális társalgógépek, a masszírozó
robotok stb.. Utálta a Központi Beszélgető Helyeket, a mesterségesen
létrehozott cél nélküli közösségeket.

Tom nagyon furcsa dolgokról beszélt,
szerelemről, lélekről, meg hasonlókról.

Mary csak később jött rá, hogy ezt
már olvasta valamikor a három évszázada élt öreganyja naplójában. Akkor nem
vette komolyan, egyszerűen nevetségesnek tartotta, de most Tom szájából
érdekesnek tűnt. Mind a ketten egyre nagyobb szükségét érezték
találkozásaiknak. És a tizenharmadik nap…

A tizenharmadik nap felmentek Mary
lakására. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Tom egyre izgatottabb lett.
Átölelte meg akarta csókolni, de az ajkak makacsul ellenálltak, majd egy kis
idő múlva ösztönösen nyíltak szét.

Furcsa, de jó érzés töltötte el,
amikor a férfikezek kihámozták a ruhájából. Érezte, hogy egyre szaporább lesz a
szívverése, hogy mellbimbói megduzzadnak, hogy egy eddig ismeretlen izgalom
lepi el egész testét. Tom forró teste zárta körül.

Ilyen könnyűnek még sohasem érezte
magát. Kéjesen beletúrta fejét a párnába, majd a sötétségbe bámult.

- Ez volt az a másfajta emberi
gyönyör, amiről öreganyja írt a naplójában. Ez az az izzadtságszag, ami még mindig
buján csiklandozza a szaglóhártyáját. Igen ez a teljes, tökéletes szerelem.
Képzelete szerint Tom úgy alszik mellette, mint a Központi Gyermekotthon
csecsemői. Keze az arca előtt van és mosolyog. Milyen szépek lehetnek a
szempillái, milyen szelídek az arcvonásai. Már el se hinné róla, hogy
marékszámra szedi az alkohol tablettákat, hogy mindig részeg és viselkedése a
Központi Beszélgető Helyek fő témája. A többiek hülyének és különcnek tartják,
mert még sohasem vett be szerelem tablettát. Nem való ebbe a világba. Vissza
kellene zavarni valamilyen pogány korba, szokták mondogatni. Mary
tulajdonképpen most értette meg, hogy Tomban természetes emberi vágy van, nem
akar, s ha akarna is, akkor sem tudna szerelem tablettákon élni. Agya megőrzött
őseiből valamit, ami nagyon emberi, ami ma már teljesen
mást jelent. Most saját testére koncentrált. Érezte, mellbimbói már
visszahúzódtak, légzése újra rendes, mégis valami megváltozott. Már undorral
gondolt a szekrényfiókra, ahol a szerelem tablettákat tartja. Undorral gondolt
min- den beszedett tablettára, minden mesterséges gyönyörre. Ő nő és szerelmes
ebbe a férfiba. Hirtelen, ahogy megmozdult érezte, hogy az öle véres, de nem
találta visszataszítónak.

Most boldog, de mi lesz, ha véget ér
a sötétség?

1982