Ha fájni fogsz, majd másra gondolok. Emlékek, álmok, apró lim-lomok, akad belőlük bennem rengeteg, mint szél, ha fúj, amennyi ág remeg. Kérnem se kell, segítenek hamar: egy gondot űz, egy bánatot takar, a harmadik gyöngéden átölel, a többi csak távolról van közel, mégis tudom, mind bátor és merész, s habár egynéhány olykor ködbe vész, én ők vagyok és ők az életem, hálát adok, mert van mit féltenem, s vigasztalódom, most még fájsz nagyon, de ott leszel majd köztük egy napon.
|