I.

Az első madár hajnali röptét figyelem,
a csönd fölé száll hangtalan, s a magas
égen már csak egy
csillag vigyáz.
Vadlúdpár ered a szél után, s tovaszáll
a virradattal; még élünk, együtt a reménnyel,
útban haza-feléd, lélekmenedékünk.

II.

Varjak isszák a tócsa vizét; fáradtak
mindig, akik  örökké
úton vannak,
s pajzsra emelt a hűség a jóhoz, s te
az vagy, aki hív maradtál, s a hírét hoztad.

III.

Kóborol a fény, sötéten hallgat a táj,
szavaink: hidak, ékek, fegyverek.
Ember: nincsen gyógyszer ellened,
és nincsen rád szabály…

2020-04-19