Evolúció 2. változat

Az Úr a legszebb
szikrát adta,
talán a mindent semmiért.

Csak gondolj másra, nézz magadba,

ki lett, mindevvel meddig ért?



A tűz parázslik, füstje méreg,

maroknyi kő eret talál.

A szívhez ér a nyers fakéreg,

késsé lett már a rézkanál.



A balta bronz, a borda reccsen,

acélos izmot szánt a vas.

Halál lapít a vegyszerekben,

a földre hulló víz savas.



Hiába éri Isten ujja,

ki menni gyáva s lenni fél,

bolond: születne ingyen újra,

így nem több múló semminél.



A sejtfalakra vírus mászik,

ember nyakára ember ül.

Az egyik elmegy, ott a másik,

az alja áll rég legfelül.