Ó Te drága asszony

Ki egykor

Oly nagyon vigyázva

Köldökzsinóron eresztettél

E világra

Engem

Halld tékozló fiad



Már semmi sem édesedik

Tejfogaim mind kihulltak

Szám cserepesedik

Kéredzkednék méhedbe vissza

Mielőtt még véremet kiissza

Ez a kővilág kőrengeteg

Jégcsapfogak harapdálnak

Kőkígyók falják szívemet

Kőházakban lakó kőemberek

Izzadt tenyerükkel

Vállon veregetnek

Szokásból meg is szeretgetnek

Kőfalakra karcolt kőangyalok

Néha már én is úgy érzem kő vagyok



Pedig álmaim szabadon szaladgálnak

Akár a musztángok

Szívemig felkorbácsolt lángok

Tüskekoronás szerelmek

Tüdőm fácskáiról lehullott levelek

Fekete levelek mik majd elrohadnak

Tüdőmbe rohadnak fehérré rohadnak

S megrohadva megmaradnak

Cigarettafüstös tüdőmben

Undorodom undorodok dühömben

Miért szültél kristályos közönybe

Milliók által ölelt magányba

Vásári mutatványos sátorba

Miért nem szültél álomba

ÁLOMBA



Anyám mint a tányérokat elmosogatni

Nem tudod az emberek közönyét

Protekciónk sincs pénzünk se annyi

Mint másnak

Arcomra pletykaéhes szemek másznak

Kirúgtak az egyetemről

Száműztek a Szerelemből



Ha szívverésem megáll

Mint óra a falon

Évezredekig meszesedik koponyám

Nekem nem lesz utolsó vacsorám

Én nem varázsolok vért a kehelybe

És hogy vigyenek a mennybe

Nem jönnek értem az angyalok



De meg kell maradnom

Mindegy hogy kolompok

Vagy

Harangok hurcolják hangom

Embernek maradnom

Hisz a

Szétköpdösött cseresznyemagokból

Is

Fák nőnek

1978.