Csalóka kép, a lényeg láthatatlan,

a hold vetít falakra díszletet.

A rendező zsebében száz arany van,

talpig hajol s onnan fölinteget.



Rivaldafényben színre lép a látszat,

megtervezett a legtöbb mozdulat.

Lehunyt szemekkel bárki bármit játszhat,

s ki mit se fél, felettébb jól mulat.



Legyint a hős, unt jelmezével békül,

néhány cseléd egy zongorát cipel.

Az árva lány párnák közt végzi végül,

a jegyszedő beéri ennyivel.



A szívkirály halottat csókol szájon,

dörzsölt színész, mikor sír, épp nevet,

és úgy tart ébren, altat, hogy ne fájjon

a csendre intett kósza képzelet.