De fáj, hogy köpni kell,

mit nyelni nem tudok.

Torkomban nyűglődve,

így köpetté kárhozok.

Elfödi szégyenem a por,

beszívja szennyemet,

füvekké oldozza mind,

azt a rengeteg nemet.

Hiába nyelsz, ha nincs hova

s hazug szavaknak magja sincs.

Lehajtott fejjel menj haza

s végig szemébe tekints!

Nem hazug gazoknak lénye

él tovább szemébe: szín,

hanem vidulva megbocsájt

általa a szörnyű kín.

2018.07.01. Badacsonytomaj