Fakul a gyertyaláng,

akár oszló, törött palánk,

csak a por rója körül,

de tánca mégis örül.

Lépked, szökell e csóva

mentén ezer törpe tornya,

a megüszkült, elült időnek,

mint mulató, ősz tömeg.

Pillám megeredt márvány,

léptet lop rá halovány szivárvány,

íriszem ernyője ős csillár,

könnyű fény dereng, árva vár.

Mind hajol, de a szobor áll,


beterít, bont a bor, hál

a tűz. Tiszta szűz viasszal

örökíts, repíts át vigasszal!

2018.09.19. Szombathely