Dalos madárka száll az almafára,

színek fakadnak szürke vásznakon.

Az álmos rétre foltot fest a pára,

a Fölsemsírtak csendje fáj nagyon.



Egy félmosolyt a bodzaillat dajkál,

az udvaron rút felhő-árny fut át.

A részeg őrnagy ferdén áll a falnál,

a kék szobában asszony vált ruhát.



Múló gyönyör, s partján egy másik létnek

szorong a lélek, bűnöket tagad.

Halk suttogás, titkot vigyázó léptek...

Vigasztalódsz s feloldozod magad.

/Georg Trakl emlékére/