(Ágicához)

Az emeletes érzelmek
tövében
Ez a Szerelem
Lakatlan bontásra vár
Falai emlék-gerendákkal
Vannak megtámasztva
Különben maguktól
leomolnának

Szobái üres vallomások
A bútorokat a szép
szavakat
Szertehordták

Függönytelen ablakain
Elromlott redőnyök

Ajtói nyitva felejtett
ajkak
Kertjéből az Ősz
tövestől
Tépkedi ki a virágokat

A kerítés is olyan mint
egy
Félig lehullott kar
Melyben elvetélt az
ölelés

Tatarozni kellene
De ehhez
Egy Vers
Kevés