Egyszer majd
Fölébredsz a csöndre
És úgy ahogy vagy
Mezítláb hálóköntösben
Odamégy az ablakhoz
Szárnyait ösztönösen kitárod
És mint gyermek
A télapót várod
A Szerelmet
Csókom
Ölelésem
De én a vágyaidat
Lekésem
Mágnesként hiába
Vonz csábít
Alakod
Mire odaérek
A huzat becsapja
Ablakod