Az Orwell által megörökített Nagy Testvér
mindig figyel, tudja, miként működjön továbbra is a három T, mit tiltson,
tűrjön vagy támogasson. Bár e triumvirátusból mára mintha csupán az első
számítana, a tiltás. Mint a mesében, melyben a király végigvonul a tömeg előtt,
s mindenki – merthogy így illik – a ruháját dicséri. Erre egy kamasz bekiabál:
„Nehogy már nekem bebeszéljék, milyen szép a ruhája, amikor – mezítelen!”

 Valaki ismét
„bekiabál”-t, azaz közzétett egy írást. Íme:

»Egy katolikus tárta fel a következő
történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy részét a
pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen világunkat. A hozzá
csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel foglalkozott, ezért a bajok nagy
részét démonjaira hagyta, akik továbbra is hazugságokat és félelmet
terjesztettek a földön. Múlt vasárnap sürgős hívást kapott az egyik
szolgájától, aki közölte vele, hogy az egyik fő célszemély találkozni akar
vele. Bízva abban, hogy a pokol a lehető legjobb formában van, az ördög
beleegyezett, hogy találkozik az illetővel.

Az ördög megdöbbent, amikor a helyszínről,
ahol találkoznia kellett az újonccal, kiderült, hogy egy katolikus templom.
„Nos, rendben” – gondolta magában. „Manapság mindenhol vannak követőim,
néhányan nem is tudják, hogy nekem dolgoznak.” Megérkezett a templomba, és
gyorsan a bejárathoz vonult. Úgy tűnt, mintha a mise csak most kezdődne, bár
észrevette, hogy nem sok ember van a templomban. Óvatosan kinyitotta a külső
ajtót, és éppen belépett az előcsarnokba, amikor egy férfi lépett gyorsan
hozzá. „Jó reggelt, új ember vagy nálunk?” Az ördög megremegett a fájdalomtól,
amikor meglátta a feszületet a pap nyakán. Visszanyerte higgadtságát és
elfordította szemét a keresztről. „Igen, van egy kis dolgom valakivel, és úgy
volt, hogy itt találkozom vele” – mondta. „Csodálatos” – kiáltott fel a pap.
„Hadd mondjam el, hogy a plébániánk mivel birkózik meg ezekben a nehéz időkben.
Hadd mutassam meg neked.” Mivel nem volt biztos benne, hogy miről beszél a pap,
az ördög engedelmeskedett, és tett még néhány lépést tett a templom belseje
felé.

A keresztelő kút mellett elhaladva az ördög
észrevette, hogy az üres. „Nincs szentelt víz!”, kuncogott vidáman. „Ó, nincs”
– mondta a pap. „Nem akarunk kórokozókat terjeszteni.” „Egyetértek”, mondta az
ördög. „100%-ban egyetértek.” Az ördög ekkor észrevette, hogy a fadarabokkal
zártak le minden második padsort. Látva, hogy bámul rajta, a pap büszkén
közbeszólt. „Igen, biztosítjuk, hogy nehogy túl sokan legyünk a templomban.”
Még a lezárt padsorok ellenére is az ördög észrevette, hogy nincs sok ember a
misén. „Hol vannak az őrök?” „Milyen őrök?”, kérdezte a pap. „Hogy betartsák
ezeket a korlátozásokat.” „Nincsenek őrök, mi csak a kormány irányelveit
követjük.” Az Ördög mosolygott. „Jó, jó. Meg kell adni azt, ami a császáré.”

A pap tovább vezette az ördögöt a templomban,
ahol – vagy inkább nem – láthatta a hívek arcát. Látva a kétkedő pillantást az
ördög arcán, a pap megjegyezte: „Tudom, nehéz lesz megtalálni maszkban azt a
személyt, akit keresel” „Szóval elfeded maszkkal a hívők arcát?” A pap
mosolygott. „Természetesen, mi hiszünk a biztonságban. Különben is, az emberek
annyira el vannak telve a félelemmel ezekben a napokban.” „Csodálatos” – mondta
az ördög. „Félelemben kell élniük. De árulja el, miért van itt olyan kevés
ember?” A pap sóhajtott. „Nos azért, mert nem kötelező részt venni a vasárnapi
misén. „Micsoda? És nincsenek őrök? Emlékszem, úgy értem, hallottam, hogy az
Egyház soha nem hagyta el a misét, nem számít, mi történt a világban, háború,
pestis, vagy bármi.” Az ördög csodálkozása gyorsan átfordult megelégedésbe.
Démonjai minden bizonnyal jó munkát végeztek, amikor neki nem volt aktív földi
szolgálata.

„Mit mond a püspökötök erről az egészről?” –
kérdezte az ördög. A pap mosolygott. „A püspöki konferenciánk határozta meg az
irányelveket egyházmegyénk részére. Nehéz döntés volt számukra, hogy tavaly
leállítsák a miséket” Az ördög véreres szemei tágra nyíltak. „A püspökök
leállították a szentmiséket?”, kérdezte. „Igen” – mondta a pap. „Több hónapra.”
„Hogyan juttatták el a szentségeket a néphez?”, kérdezte az ördög. „Sajnos nem
tudtuk eljuttatni.” Az ördög mosolygott. Hónapok óta nincs szentségek
kiszolgálása. Most már tudta, hogy miért csatlakozik olyan sok ember a
soraihoz. „Hadd tisztázzam. Több hónapra leállítottátok a szentmiséket, nem
szolgáltattátok ki a szentségeket, és még mindig nem kötelező, hogy a
katolikusok részt vegyenek a vasárnapi misén.” A pap felkapta a fejét. „Így
van. De élőben közvetítjük a misét!” Az ördög megint kuncogott. Aztán azt
gondolta: „Mit szól ehhez a pápa?” A pap mosolygott. „Oh, ő egyetért azzal,
hogy semmi sem fontosabb, mint az emberek fizikai biztonsága. Őt is
nyomasztotta, amikor lemondta a nyilvános húsvéti szentmisét a Vatikánban
tavaly. Valójában néhány ember vett részt azon. Ettől még nagyon szép volt.” Az
ördög táncolt az oldalhajóban. „Igen, a fizikai biztonság a legfontosabb
dolog.”

A csendes hangok elhallgattak. A mise lassan
elkezdődött. A celebráló pap és a mininstránsok bevonultak. Az ördög kezdett
kényelmetlenül fészkelődni, ahogy a keresztet hordó az ő irányába mozgott. A
pap észrevette az izgatottságát és hozzá fordult. „Sajnálom, nem akartam
elvenni annyi idejét. Azt mondta, hogy keres valakit?” Az ördög önelégülten
bólintott. „Igen, azt hittem, hogy van egy kis dolgom, de látom, hogy a munkám
itt befejeződött.” Aztán elment.«

Eddig az írás, amelynek forrása közlését
tiltja a Facebook – persze meglehet, hogy lassan magát az írást is törölni
fogja mindenhol, ahol felületén napvilágot látott.

Kommentárul annyit, hogy ez egy olyan látlelet, amit száz év
múlva, ha csak addig meg nem elégeli végképp a történelem ura, Jézus Krisztus
mindazt, ami emberlétünk felszámolása érdekében zajlik, a történészek méltán
kordokumentumként kezelhetnek.

Merthogy a király – hogy, hogy nem – ismét
mezítelen, csakhogy ezúttal már a szent falak közé sem szégyell bemerészkedni,
mi több, ott uralkodni. Amit viszont csak azért tehet, mert vannak, akik ottan
őt szívesen látják. Értse, aki érti!