A nagy hajók a messzi
kékbe vesznek,

minden csupán egyetlen pillanat.

Csak ennyi volt: partján egy szép szigetnek,

mi összeforrt, azonmód szétszakadt.



Felkelt a nap, szemembe tűz az álom,

Te léptet váltasz, arcot és ruhát.

Nem szül mosolyt, csak illőnek találom:

tekinteted más tájakon fut át.



Felém hajolsz, beszélsz akárha szólnál,

kifognak rajtam lángtalan szavak.

Az ujjad fénye számra csendet formál,

de engeded, hogy többnek lássalak.