Halála ahogy a gyerekek szoktak

lábujjhegyen hátulról ijesztett rám

A másodpercek percek nem zajongtak

lelkem némán kiabált eressze szám



Vissza a múltba hadd higgyem álmodom

Ölelésre simogatásra vágyom

Az időt ha akarja mind áthordom

csak érezzem Ő lélegzik az ágyon



Lássam hogy újra nyílik szempillája

a szobát betölti anyai bája

tekintete féltőn felém indul



az arca angyali széppé simul

a testétől így válik el a lélek

álmai csöndben zizegnek zenélnek

(Édesanyám
emlékére)