A lelkem súlyát válladon lemérted,
magunkra zártál ajtót, ablakot;
felém hajoltál, vártad, szóljak érted,
miközben éned rád sem hallgatott.

Vigaszt találsz: a gyávaság merész tett.
Nem kérdezek, s ha újra képzelem
a részletekkel eltakart egészet,
engem becsapni énem képtelen.

Csak ennyi volt: szép és felfoghatatlan;
mi megmaradt: lehet felejtenem
és látnom azt, úgy bújsz meg félszavakban,
mint bennem épp egy baljós sejtelem.

(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)