Többé  nem alszik a
padon senki,
fedelet kapnak az utcára kiűzöttek,
közösség
gondoskodik az árváiról,
s az uzsorások a
városból kivettetnek.

Nem sajnálják mástól az emberséget,
kenyere lesz az éhesnek, neve az arcoknak,
utaknak és földnek, amit magadnak
kívánhatsz, azzal a másik is több lesz.

Hazatérnek száműzöttjei a pénznek,
újra nyitnak a bányák, s becsülete fénylik
megint a tiszta tettnek, bőrünkre immár
senki nem köt alkut, s megvédjük a szépet.

Amit őrzöl, attól épülsz, hisz része vagy
az egésznek, s ha elhagynád, ami voltál,
nem lesz, ami felemeljen. Jelened homokra
épül, összedől, ha jön a tengerár, sziklán
lehet házad, ha szívedben megmarad hazád.

Kidőlnek az uborkafák, rendszer-akol összeomlik,
birkanyáj is szétszéledhet, ha leesik a kiskanász,
farkas hordák színre lépnek, közeleg az aratás,
s a munkáskéz oly kevés lesz, mikor itt a számadás…

De te ettől ne rendülj meg, rengeteg véd, ős-vadon!
A partizán, ki honáért küzd, Rózsa Sándorral rokon.
Egybegyűlnek ott, kik még jóval élnek, szívük szabad,
s tettre kész, s a
reménység átkarolja maradék nemzetét!

És akkor nem alszik a padon többé senki,
fedele lesz az utcákra űzötteknek, közösség
gondoskodik az árván maradókról, s a kufárok,
sors-uzsorások, a városokból kivettetnek…

2021-07-11