Megdördül komoran az ég,
és átmenet nélkül ma még
lezúdul a zápor;
részegen issza majd az út,
a tér, a park s a szökőkút
- eső adta mámor.

Felnézek: lesz-e szivárvány,
varázslatos híd akárhány!
Néhány csepp már koppan,
hűs ital a szomjas földnek,
pettyes utcák tükröződnek
a zárt ablakokban.

Felgyorsul minden hirtelen,
táska és ing a fejeken,
bújnak fedezékbe;
itt még pislognak félvakon,
de már kitisztult nyugaton,
pár perc alatt vége.

Orromban állott por szaga,
ez a szag, ez kísér haza,
és amerre járok,
szanaszétázva a járdán
hevernek elhagyott-árván
az akácvirágok.