Ahogy a Hold
magányáról suttognak a csillagok

ahogy az elmúlásról rebegnek az aggok

ahogy a csecsemő a lét emlőiért ordít

A víz elpárolog majd újra lecsapódik



Üvegharangba zárt gondolatként jöttél

százszor elképzelt már az agy

és mégis az Elbának kellett megindulnia

hogy érezzem Te vagy



Szeretnélek szeretni ahogy a

cseppköveket szeretik a barlangok

Szeretnélek ölelni ahogy a

sziklákat ölelik a visszhangok



Szeretnélek magamba zárni ahogy

méhébe zárja anya a magzatát

Szeretnélek megtartani ahogy a

halottak tartják meg a Mennyország titkát