szerelemért zarándokoló fiú |
Mint az eltévedt bárányok nyakába akasztott kolomp vert szíve nyers és riadt hangja volt bordáin álmokat hurcoló magánymozdony zakatolt Kongott a kolompköpeny ércesedett a szívburok harmatkönnyben árvácskaszirmokat mosott véres árvácskaszirmokat Szemébe lógott az örökös menni-akarás álmaiba csimpaszkodott űzte hajszolta a vágy Két barna zsarátnok csillagot keresett az elforduló arcok szemszakadékaiban míg a bádogtestű szélkakasok hajnalt nem kukorékoltak az égre Mikor a szurkos vászonnal takart égbolton csonkig égtek a csillagok Cserepes ajkából hangok fakadtak csermely-tiszta dalok Óh sorsom teled oly hideg fázom Házatlan mint csupasz csigák útvesztőidben még meddig csavargok Ember vagyok formába kényszerített anyag és most vergődök szárnyatlanul mint a szembogarak Élesíti kését a csönd gyilkosodik a tél a magány Óh sorsom homlokod csupa ránc Üresen korog a szívgyomor tarisznyámban penészedő morzsák Óh szerelem éhezem mellkasomban teremtésre várnak a bordák Tüdőm fácskáin korom Fura fekete hó halálhó hóhalál Fekete fácskára fehér varjú száll Károg károg károg míg a Föld nagy barna szemére mint jótékony zöld hályog rá nem ereszkedik a tavasz Az ősfolyó partján állok érzem a víz remeg Kék-táltos torkából szép szirén integet énekével szédíti gerincárbochoz kötött szívemet Óh Elba Te szárnyaló ezüstparipa szívemet horzsoló vad tajték ereimben partizánkodó ős-kurtizán-folyó Te teremtő zafír homlokú szerelmet teremtő Zubogó zuhogó vergődés-temető ősvíz őskönny ősvér cseppű életet hordozó áradva apadó Rikát-adó Rikát-adó Rikát-adó tengerig zarándokoló zarándok Mint halak úszkálnak benned az álmok méhből kitaszított vágyak rozsdás levelek Kitapinthatatlan pulzusú szertelen szerelmek rügyeznek méhmedredben Éhemet-szomjamat oltó örökre eloltó beteljesülés Véremhez rokonult vized Szeretek van akit szeressek Óh Rika tested nyárban aranyló nyárban-érő búzakalász Szemed két barna búzaszem kenyér kenyerem Szemem szerelmem Szívemet rabló szirén Édesen ragadozó sólymom Földöm Napom házam égboltom Tested ágain megpihenhetnek a csókmadarak a csavargó szárnyúak a mindenségre vágyók Benned kristályosodom Érted gyémánttá mert Te láttál meg engem először a Szerelmes fiút |