Rozsdásan nyikordul

padlásom ajtaja

kidobott kacatok

között keresgélek



Látom hogy torzul el

az emlékezés szép arca

mikor gyémánt-foga

penészes kenyérbe

mélyed



Ki értem-lázadni

gyáva volt

már nem nyerhet

föloldozást



Ősz van

halált-hurcoló

Szerelmes

szelek szirénáznak

és csontig csupaszodnak

a fák