I.                 

Noéként bárkára szálltam
körbe nőtt magányom
A távolban
szép-szemű vágyak
csimpaszkodtak a
szivárványon

II.

Már Szerelmet
hurcolok szívemben
Magányomat kiirtotta
az Idő
Ajkamon éled az ének
mint szentjánosbogárkák
viszik a fényt
minden szegénynek