A lámpafény homályt köhint a kőre,

ködökbe veszni itt sosincs korán.

A késő bánat ellen jó a lőre,

bódít a kínzó megbánás során.

Az ablakrácsról méla csendek lógnak,

a felső polcon pókháló remeg.

Egy rózsaszál a fröccsöt hitte bóknak,

hervadtan ébred: ez sem érte meg.

Az ajtó mellett nagykabátban ülnek,

elnyűtt zsebekben aprópénz lapul.

Egy vesztes épp az árat érzi nyűgnek,

hogy fel sem eszmélt, úgy maradt alul.

A kiskirályok hűs pezsgőt nyakalnak,

a pultos diszkrét, illőn mit se lát.

Egy szédelgő hosszan mesél a falnak,

s mert félbolond, szeretne egy teát.

Egy ingyenélő más kárára rendel.

a korty-leső nem adja fel hamar.

A helyzetet két álarc tartja szemmel,

mert tudni kell, itt lent mi mit takar.

( megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)