Hiába minden tanács,
intelem,

ha rád tör a vágy hirtelen,

ha kukacként, mint almát, rág a múlt,

szíved űz, az agy mást tanult.



Az agy nem küzd, és mindig lemarad,

a szív csak vet, de nem arat.

Az emlék magvakat szór, szikrázik,

lepleznéd, de mégis látszik.



A lelkedből vulkánként tör elő,

a kősziklákat tördelő,

mindent elsöprő, a ritmustalan,

utat törne az úttalan.



Az égbe száll, vagy a mélybe szalad,

elpusztul-e, vagy megmarad,

rejtőzködő, örvénylő vad körök,

szivárvány éltű vagy örök?