Kiszakadtam önmagamból,
miként a kitépett kalász;
csömörre váltott örömöt
bennem is jó bőven találsz,

Cseppekben folydogál a vér,
kezemről földre cseppen.
Vigyázz, mert téged is elér,
ha engedsz vájkálni sebedben!

Sötét és reménytelen
a létezés szikkadt tava,
kinek kell kezed, ha nem Te vagy,
ki vezet otthonról haza?

Egyfajta játék a létezés,
magad irányítod, ha kell,
-Figyelj!! Gyeplőd ha átadod:
akkor már nem is létezel.

Ezernyi bábu vak,
magányos, elnyűtt alak,
kiknek a lelkét fogva tartják,
kiégett hulló csillagok
- magukba hullanak.

Vetés 2022 07 14