Már sokszor
hittem, nincs tovább,
talán most
tényleg így lesz.
Itt
boldogabb, ki ostobább,
s kit bódít
pár csepp híg szesz.

Az élet
épphogy csordogál,
nagy úrrá
lett a kényszer.
Gonosz
vigyor, hamis-vokál,
egyért
fizethetsz négyszer.

Kezében toll
és indulat,
a hadvezér
harácsol.
Ki rajta
csüng, az mind mulat,
ringyókat
rejt a fátyol.

A hegytetőn
telt színarany,
lent mellbe
vág a kölcsön.
Kinek
kamatnyi kínja van,
oly' gondja
nincs, hogy költsön.

A gázláng
halkan szunnyad el,
megrajzolt
vész meg helyzet.
Ki bírja
még, az útra kel,
s eladja
azt, mit szerzett.

Beton falak,
komor vidék,
a rendszer
kése villan.
A fű se
zöld, az ég se kék,
nincs víz s
lopott a villany.

S kinek
mindevvel célja volt,
szájából fáj
az Isten.
Ki annyi
házat szétrabolt,
a mérget
osztja ingyen.

Félek, még
rosszabb is lehet,
ezek mindent
akarnak.
S majd ott,
hová ez elvezet,
holtat
holttest takar csak.