Trombitálnak a kukoricák,
trópusok álmait nyögi a határ,
szomjazik a nyár.
Az utakon csak kocsik járnak,
s a néptelen utcák mentén
őrjöngenek a kutyák.
Néha elfog a döbbenet,
amikor egy udvaron
mozdulni látok emberi árnyakat,
s arcukat, mint tereptárgyakat
löki odébb a csend.
Aztán távoli fuvallat int,
kutyám szőrét borzolja lágyan,
s míg sétálunk ebben a látomásban,
kifordul sarkaiból a hold.

2022-07-01