Sok
selymes bőrű öntudat,
ránctalan
mosollyal fénylő ego, habzó akarat
feszül
a szájon, s rakoncátlan időnk nem téma már,
magukba
néznek magukon át, s nem látszik, hogy
mi
is voltunk, vagyunk, s nem leszünk már mások,
és sorsunk
az örök dél-tengeri várakozás…
Ők
előre futó, vakragyogású vágyak között élnek,
s
reménylett jövőjük napba szédülő kártyavár,
szerelmeik
egész darabokban, mint vakolat
hullnak,
a rész lángja sorsuk, de övék a holnap, a
tegnapi táj…

2022-06-26